| Lehetőségek tárháza a paraván mögül |
|
| 2011. július 22. péntek, 23:13 | |||
|
A Lehetőségek Piacán különböző keresztyén szervezetek mutatkozhatnak be,
szóróanyagokat és egyéni programokat hozva magukkal, így színesítve a
Csillagpontot. A helyszínért felelős szervezővel beszélgettünk, aki
betekintést engedett a kulisszák mögé, hogy mi is láthassuk, hogyan áll
össze egy ekkora fesztiválnak egyetlen, de fontos szelete. Megtennéd, hogy bemutatkozol pár szóban? Horváthy Petra vagyok. Immáron kilencedik éve Pápán tanulok. Ott végeztem a református gimnáziumban, és most voltam ötödéves a teológiai akadémián. Egyébként a mellettünk lévő városban, Tatabányán nőttem fel. Most már három éve dolgozom is a teológia mellett. Kisebb-nagyobb irodai munkákat, valamint kutatásokat végzek. Sok mindennel foglalkoztam már eddig, és alapvetően így kerültem ide a Csillagpontra is. Fogyatékkal élők között voltam diakónus hét nyáron keresztül Őrbottyánban. Az SDG ifjúsági mozgalomban pedig nem hivatalos, tehát nem megválasztott vezető, de vezető voltam, úgyhogy sokrétű rálátásom van a református egyházra. Beszéljünk kicsit a Lehetőségek Piacáról. Hogyan alakult, hogy éppen ezt a szolgálatot vállaltad el a Csillagponton? Derült égből villámcsapásként ért a felkérés. Eddig ezt egy másik lány csinálta, aki idén valamilyen oknál fogva nem tudta vállalni a szolgálatot. Ezért egy évvel ezelőtt egy Dunántúlon megrendezett hasonló fesztivál keretein belül csípett fülön és nyakon Siba Balázs, a Zsinat Ifjúsági Iroda vezetője, valamint Pusztai Tímea, a mostani Csillagpont koordinátora. Elmondták, hogy szeretnék, ha idén nem kiscsoportot vezetnék, mint előzőleg, hanem egy kicsit komolyabb feladatot szeretnének rám bízni, és megkértek, hogy vezessem a Lehetőségek Piacát. Ez azért érdekes, mert én eredetileg azt hittem, hogy ez abból áll, hogy én majd itt jól levelezgetek az érintettekkel, és szépen mosolygok a piacon mindenkire. Aztán időközben természetesen rájöttem, hogy ez némiképpen felelősségteljesebb szolgálat. Hogyan érzed magad ebben a szerepben? Ha most kell válaszolnom, akkor fáradtan, de egyébként nagyon jól. Például tegnap is azt élveztem, hogy amikor az eső elállt, a résztvevők kipakolták a hozott dolgaikat, bemutatkoztak és csinálták a dolgukat. Emellett számomra hihetetlen jó élményt jelentett és sok tapasztalatot adott, hogy a telefonszámok és nevek mellé arcok párosultak, és végre személyes kapcsolatba léphettem azokkal az emberekkel, akikkel már bő fél éve levelezek. Mit mondanál, mi volt a legkedvesebb élményed most ebben a pár napban a szervezés során? Lehet, hogy furcsán hangzik, de alapvetően az, amikor az egyik rendező fiú, aki egy kicsit morcosan, de mindig megcsinálta, amit kértem, tegnap este, amikor már tényleg nagyon fáradtak voltunk, valamelyik koncerten szembetalálkoztunk, és mosolyogva azt mondta, hogy minden rendben van. Ez volt eddig a legkellemesebb pillanatom, persze nagyon sok hasonló kellemes pillanat közül kiemelve. Mik voltak nehézségek? Az eső most nagyon sok nehézséget okozott. Ugyanis a Lehetőségek Piaca különálló, kicsi sátrakból állt volna, és ezeket kellőképpen elmosta a víz. Nagyon nehéz megoldani azt, hogy még ezeket is védett helyre tudjuk behozni, mivel az összes program az eső elől fedett helyre menekült. Óriási logisztikai probléma számomra, hogy mindenki jó és megfelelő legyen, és tudja csinálni azt, amiért jött. Mi az üzenete missziós szempontból a Lehetőségek Piacának? Alapvetően olyan körülmények között és olyan módon mutatja meg az együttélés lehetőségét Krisztussal, ami másképp hirdeti az Igét, mint mondjuk egy istentisztelet. Arra jöttem rá, amikor elkezdtem levelezni a szervezetekkel, hogy tulajdonképpen ez, ami itt, a Lehetőségek Piacán zajlik, az igehirdetésnek egy egészen különleges formája. Viszont minden egyről szól, arról, hogy megpróbáljuk Krisztust helyezni életünk középpontjába. Számomra ez új felfedezés volt, amit reménységem szerint egyszer majd egy prédikációban is elmondhatok. Detzky Panni
|