A két évvel ezelőtti nagy sikerre való tekintettel idén is fellépett a Bolyki Brothers a Csillagponton. A vidám, igazi showműsor után az együttes egyik tagját, Bolyki Andrást kérdeztük.

Hihetetlen összhangot árasztotok, pedig nem is hasonlítotok egymásra, annak ellenére, hogy testvérek vagytok.  Feltehetően emberileg is teljesen mások vagytok, és mégis egységesek a színpadon.  Hogy van ez?

Az, hogy a személységünk különböző, az természetes. Nem jelent problémát. Sőt, ha nagyon egyformák lennénk, akkor talán túl sematikusak is lennénk. Az, hogy ennyire egyek vagyunk a színpadon, az nem jön magától.  Az összhang megszületik, kialakul az idők során. Egy zenésznek nagyon oda kell figyelnie zenésztársára, és a mi műfajunkban még az is számít, hogy ki, mikor veszi a levegőt. 
Arra külön kellett törekednünk, hogy különböző személyiségekké váljunk, ami nem volt egyszerű, mert gyerekkorunkban egy szobában éltünk. Nekünk nem azon kellett igyekeznünk, mint minden együttesnek, hogy egyformák legyünk, egyforma ruhába öltözzünk, egyforma mozgásunk legyen, hanem arra, hogy amennyire lehet, különbözővé váljunk, megtaláljuk a saját egyéniségünket.
Itt kell elmondanom, hogy György testvérünk helyett hosszabb ideje, Havas Lajos énekel velünk. Ő szívében, lelkületében és a zenében is nagyszerűen helyt áll, nagyon beleillik a csapatba, szinte már ő is a testvérünk. Viszont a nyár végétől visszajön Gyuri, és onnantól öten folytatjuk!

Mi kell, ahhoz, hogy ekkora show-t előadjatok, mint ma?

Mi közönség-meghajtásos együttes vagyunk. Ha a publikum szárnyal, akkor mi is.

Ma igazán szárnyaltatok. Honnan jött ez az ötlet, hogy írjatok külön egy dalt, legalábbis szövegében a Csillagpontra?

Ez improvizáció volt, nem tudom melyikünkből jött. Nyilván Baliból.

Jól érzékeltem, hogy néha egymást is megleptétek az egyéni rögtönzésekkel?

Ha mindig ugyanazt csinálnánk, az rutinos, fásult lenne. A fellépéseink megénekeltetős része mindig improvizáció, ami attól is függ, mennyire vevő rá a befogadó közeg. A Csillagponton résztvevő fiatalok – mint az egyházi berkekben jártas ifjúság általában – gyakrabban énekelnek, mint mások. Ritka, hogy ilyen szuper kórus válaszol vissza nekünk, mint itt, és ez nagyon inspiráló volt. Ez hozta magával a sok improvizációt. A műsor gerince, a dalok papíron vannak, hogy rend legyen, de akkor jó a koncert, ha ki tudunk mozdulni a megszokásokból.

Miként tudjátok elviselni, hogy most már tényleg sztárokká váltatok?

Erre a kérdésre hosszan kéne felelnem, de nem fogok.  Nagyon jól viseljük, de ehhez mindig hozzá szoktuk tenni, hogy itt a földön a nagy fénynek nagy árnyéka van. Úgy gondoljuk, mi vagyunk, akiket az Úr felhasznál, hogy megmutassa az irgalmát és kegyelmét, ezzel a tudattal bírhatjuk csak a népszerűséget.

Kováts Annamária