A pörgő tábori élet csendes szigete Nyomtatás
2011. július 21. csütörtök, 21:16

Van egy hely itt, a Csillagponton a pörgő, kavargó, lendületes programok között, ahol megállhatsz. Ahol csendet és békességet találsz. Ahol kicsit Istenre és a Vele való kapcsolatodra figyelhetsz. Kíváncsi vagy, hol van ez a hely? Olvass tovább!

Táborszerte sokfelé, oszlopokon, falakon, WC-ajtókon, bármilyen hasznosítható szabad felületen, zöld plakátokon bibliai igéket találhatunk. Igéket, melyek sejtetőek és mégis sokatmondóak. Számos táborlakó kezében lehetett látni az elmúlt napokban színes lufikat feliratokkal, amelyek valamelyest összefüggtek a zöld irományokkal. Mi is ez a kapcsolat? Talán az, hogy sugalmaznak valamit. Azt, hogy nézzünk be egy helyre. De csak ennyit. Néhol leszólít egy-két RENDEZŐ-mellényes fiatal, és kéri: nézz be! Nézzünk hát be!

   A fotóra kattintva megnézheted a cikkhez tartozó galériát.

 

Rögtön a bejáratnál – már ha el tudsz odáig jutni a sok bevágyódó között – színes papírlapokon színes feliratok várnak, melyek óva intenek például a hangos beszédtől, vagy attól, hogy magunkon felejtsük a cipőinket – emiatt van cipőtenger az ajtóban. Továbbhaladva kicsi helyiséget találsz, mely vidámságot sugároz a szivárvány összes árnyalatával. A következő teremben rájössz: kis folyosókon kell keresztülmenned, csak úgy juthatsz ki ebből az óriási sátorból. Minden teremben más-más téma fogad, van, ahol sötétebb a dekoráció, mutatva: van bűn a világon. De az ilyet mindig egy színes terem követi, ahol bocsánatot kérhetsz Istentől, ellene vagy mások ellen irányuló tetteidért, és megfogalmazhatsz egy imát, melyben a segítségét kérheted. Más teremben bibliai történeteket mutatnak be képekben, rajzokban, illusztrációkban. Különlegessége az „alkotásnak”, hogy a történeteket mai nyelven is feldolgozták, több helyen szlenget is használnak. Jellemző, hogy az eseményeket újabb változatban mesélik el, hogy közelebb hozzák az emberekhez, új szemszögből mutassák be őket. A kortárs rajzművészetet bevonva tárják elénk a Jézus korabeli történéseket. Megint más termekben önmagunkat láthatjuk új olvasatban. A vége felé pedig a párkapcsolatokat is feldolgozzák, kissé olyan megvilágításban, amit gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni. Külön terem van kialakítva az imádkozóknak, ahol fél órás váltással fohászkodhatnak az Úrhoz a jelentkezők.

Rengeteg munka, sok izzadság, temérdek befektetett idő, cserébe kikapcsolódás, jó elmélkedések és gondolatok. Körülbelül 1 óra, de több is lehet az időtartama, ha valaki figyelmesen, mindent megnézve megy végig ezen az „utazáson”.

Kitaláltátok már, hogy miről van szó? Nos, csak buzdítani tudok mindenkit, hogy menjen el, bátran szakítson rá időt, hisz megéri bolyongani az Imasátorban.

Pongor Melinda