Tornyot akarsz építeni? Nem egyszerű, ha nem beszéled a másik nyelvét. A bábeliek jól ismerik ezt a zűrzavart, ami azóta is kíséri az emberek együttműködését. Noha sokszor teljesen értjük a szavakat, mégis elbeszélünk egymás mellett. Egymás megértéséhez sokszor nem elegek a szavak – ahhoz együtt kell tudni lélegezni. Bagdy Emőke második előadásában a társas kapcsolatokról és a kommunikáció szerepéről beszélt.

Egoitis – éngyulladás

A toronyhoz előbb kapcsolatot kell építeni. „Az érintés kapcsolatot, a kapcsolat közösséget épít. Ha összefogódzunk, máris egy közösség füzérén vagyunk. Alapvetően társas lények vagyunk, kölcsönös egymásra utaltságban. Páratlan teremtmények vagyunk, de csak a másik érintése által válunk valósággá” – mondta előadásában Bagdy Emőke. Pontosan ezért számít az izoláció a legsúlyosabb büntetésnek, ott széthullik a tudat. „Ha leáll a beszéd, mint szellemi anyagcsere, az megbetegít” – mondta az előadó, és figyelmeztetett: a fogyasztói kultúra egyszemélyes csoportokat hozott létre, akik úgy gondolják, elegek ők önmaguknak. Gyökössy Endre ezt egoitisnek, az ego gyulladásos megnövekedésének hívja, ami súlyosan károsítja az egészséget.

További képek a galériában.

Pofon és simogatás

Az érintés híd, folyosó a másik ember felé, amely szavak útján is megteremthető, de szociális, szellemi érintkezés is lehetséges. Viszont nem csak jó érintések vannak. Eric Berne szerint minden embernek van intimitás-szükséglete. Az angolban a stroke egyszerre jelent ütést és simogatást, és az intimitás is e két módon fejezhető ki. „Ha nem simogatsz meg, akkor legalább üss meg, így is megmaradhat a kapcsolatunk. Az érzelmi tudat hajt vissza oda, ahol bántanak, mert ott legalább fontos vagyok, ott legalább megvernek” – vázolta az előadó az ütéssel simogatottak gondolatait.

Érzékszervi nyelven

Nemcsak kézzel lehet ütni és simogatni, hanem szavakkal is. A beszéd kulturális, egyezményes rendszer, amelyben egy-egy szónak nemcsak szótári, hanem érzelmi jelentése is van. Fontos, hogyan hangzik a szó, és az is, hogy milyen megtapasztalható dologra vonatkozik. A beszédünkkel minden érzékszervre képesek vagyunk hatni, ugyanis a jobb agyfélteke a szavak érzelmi jelentését, tapasztalatát tudja megjeleníteni, képesek vagyunk érzékszervi nyelven beszélni. Beszédünkből az is kiderül, melyik érzékszervünk a legfontosabb a számunkra, milyen csatornán keresztül vagyunk leginkább megérinthetőek.

Lehetetlen

Bár a bábeli toronyépítés a kommunikációs zavarok miatt csúfos kudarcba fúlt, de a kommunikáció első törvénye mégiscsak az, hogy lehetetlen nem kommunikálni. „Te magad jel, üzenet, megfejtendő rejtély vagy a másik számára. Lehetetlen nem kommunikálni, lehetetlen magányosan élni” – emelte ki Bagdy Emőke. A nyelvünk feltárja világunkat is, kis odafigyeléssel rá tudunk hangolódni egymásra. „Mi a harmónia? Az, hogy az empátiám segítségével egy hullámhosszon vagyok veled. Az agyban vannak tükörneuronok, ha látlak téged, leképeződsz bennem, felveszem a testtartásodat, megérzem, majd elkezdem a bal agyféltekémmel is megérteni, mi van veled. Így jön létre az egységtudat, a szinkronitás” – mondta az előadó.

Parányiból világ születik

Ha csak harminc másodpercig egyszerre lélegzünk, egységtudat jön létre – konspiráció, azaz együtt lélegzés. Ez után sokkal könnyebb megtalálni egymást. A nyitó közös éneklés is gyönyörűen közösséget teremtett az Étkezőcsarnokban, a közös mozgás, lélegzés kiszabadította a lekötött érzelmeket, amik az előadó szerint segítenek jobban érezni magunkat a világban. Mint mondta, a közös éneklés is az egységtudat állapotába visz. A nevetés örömhormont termel, az éneklés pedig összehangolja agyunk elektronikáját, így lehetünk közösségben egyek. A bábelieknek persze nem lett volna elég együtt lélegezni a toronyépítéshez. Az igazi közösségben, amit Isten előtt élünk meg egymással, hatalmas ereje van, olyannyira, hogy Kopp Mária kutatásai szerint a rendszeresen a gyülekezetbe járó és a maga módján vallásos ember között kimutatható, hogy előbbiek jobb egészségnek örvendenek. Persze az érintés ereje sem tagadható el: több kísérlet igazolta, hogy egy-egy ingerküszöb alatti érintéssel, ami a megérintettben talán nem is tudatos, már pozitív érzéseket lehet kelteni. Például egy könyvtárban a kölcsönzéskor minden második ember kezét megérintették, utána pedig a kijáratnál kérdőívet töltöttek ki velük a könyvtár minőségéről. Nem mindenki vette észre, hogy megérintették, de mindenkiben pozitív érzések születtek a könyvtár szolgáltatásaival kapcsolatban. Volt olyan, aki azt mondta, kellemesen elbeszélgettek a könyvtárossal, pedig erről szó sem volt. A parányi, finom érintésből világok tudnak születni, mint ahogy a Sixtus-kápolna freskója szerint a világ is ebből teremtetett.

Egy másik kísérletben egy bekamerázott telefonfülkében hagytak egy pénztárcát. A megtalálótól minden esetben megkérdezte a kétségbeesett kísérleti személy, hogy nem talált-e egy pénztárcát, és egyeseknek megérintette a felkarját. Akit megérintett a kísérleti személy, az készségesen visszaadta a talált pénztárcát. Egy parányi érintés képes kihozni belőlünk a legjobbat – például a kutyasimogatás is gyógyít, mint azt már számos kísérletben bebizonyították. Az érintés az, amikor már nincsenek szavaink, vagy amikor nincs válasz rájuk. Polcz Alain mondta, hogy a távozónak nem kellenek szavak, de a jelenlét, az érintés kell. „Itt én fogom a kezed, de a túloldalon már fogja az Atya is.” Az utolsó percekben mindenkinek kinyílik a spiritualitás, és odavisz, amire mindenkinek törekedni kell.

Tornyot akarsz, dicsőséget, csak magadnak? Hangolódj Istenre, aki a pünkösdkor kitöltetett Szentlelkével felszámolta a bábeli zűrzavart, aki át tud ölelni szeretetével, és fel tud építeni téged és másokat a világ leghatalmasabb építményévé, lelki házzá.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Lengyel Zoltán