A püspök úr arról beszélt, hogy a világ elhalad a lényeg mellett, csak azt állapítja meg, hogy valami elromlott. Ahhoz, hogy a világ megváltozzon, nekünk kell megváltozni, Istenhez fordulni. Lehet ez páli forduláshoz hasonló, vagy csöndes odafordulás. Az ilyen Istenhez tért ember képes embertársaihoz szeretettel fordulni, a teremtett világot akarja megőrizni. Sőt, részévé szeretne válni Isten csodáinak, az Ő munkatársává kíván lenni. A kárpátaljai ifjak feladata, hogy ehhez méltóan viszonyuljanak embertársaikhoz, a természethez és a Teremtőhöz. Arra ad alkalmat egy ilyen találkozó, hogy református ifjak megismerjék egymást, barátkozzanak, esetleg később családdá formálódjanak; a keresztyén egyház legkisebb gyülekezetévé.

Az ifjúsági találkozó a szerepvállaláson is múlik. Vállaljuk-e a kapcsolatok kialakításával járó fáradtságot? Vállaljuk-e egymást?

Ezen gondolatok után a Hodosról, Hargitáról, Budapestről, Szentesről, Karcagról, Hajdúböszörményből és többek között Debrecenből érkezettek egy-egy játékban vehettek részt az egymásra figyelés jegyében. Megpróbálták vizuálisan, agyagból formált utcakövön ábrázolni az egymáshoz való útkeresés és kapcsolattartás lehetőségeit. A püspök úr pedig megajándékozta a résztvevőket egy „Kárpát-medencei Testvérifi Program” feliratú zászlóval, mellyel rájuk bízta a közösségépítés feladatát.

A megtartó, közös imádságot követően Zán Fábián püspök urat kérdeztük arról, hogy milyen programokat kíván meglátogatni az itt-tartózkodása ideje alatt. A püspök úr elmondta, hogy legfőképpen a fogyatékosokat szeretné megkeresni, mert fontos, hogy az ember időről időre ráébredjen arra, hogy mindene megvan, és visszaszálljon magába. Valamint az alkalmat keresi, hogy hasonló sorsú, kárpátaljai emberekkel való kapcsolatokat találjon, és segítsen, ahogyan tud.

Szilvási Nóra Lilla