Első sorban |
2011. július 20. szerda, 12:15 | |||
A Nikodémusok órája előadássorozat első alkalmán Ódor Bálint európai ügyekért felelős államtitkár-helyettes és Hámori Ádám, a Magyarországi Református Egyház európai uniós referense osztotta meg gondolatait az érdeklődőkkel. A rossz idő és a késői időpont ellenére szép számmal gyűltek össze olyanok, akiket érdekelt, milyen eredményeket hozott a magyar EU-elnökség, illetve mennyit profitált ebből református egyházunk. Ódor Bálint szerint az elmúlt fél év a megfeszített tempójú munkáról szólt, de végeredményben megérte a befektetett energia. A nemzeti érdekek érvényesítése sok esetben sikerült, mindeközben pedig az integráció tagjai közötti viták során is konszenzusra tudtak jutni. „A legfontosabb, hogy végre mindenki odafigyelt ránk” – emelte ki az államtitkár-helyettes, aki egyébként nem először vesz részt a Csillagponton. Ennek köszönhetően sikerült több fontos kapcsolatot kiépíteni, ami felbecsülhetetlen értékkel bír. Véleménye szerint az elnökségi szerep betöltése után sem tér vissza a régi állapot, képviselőink érdekérvényesítő képessége tehát új szintre lépett. Elnökségünk egyik legfontosabb feladata a közösség bővítése, illetve a csatlakozási tárgyalások lezárása volt. Ez Horvátország esetében sikerült, Bulgária és Románia schengeni övezetbe lépését pedig – közös megegyezés alapján – elhalasztották. A jövőbeni tervekkel kapcsolatban Ódor Bálint elmondta: „Nincsenek zárt kapuk, a nyitottság továbbra sem csökkent, azonban a feltételeket minden jelentkezőnek teljesítenie kell.” Az uniós törvényhozásban jelen lévő keresztyén értékrendről az államtitkár-helyettes elmondta: „A közösség alapelvei jelentős részben erre alapulnak, azonban kevés politikus vállalja fel nyíltan elveit. A viták során viszont gyakran ideológiai összetűzések forrása a világnézet, ami a változó gondolkodásmódnak tudható be.” Végezetül – a hallgatóság kérésére – az uniós romakérdéssel kapcsolatban elmondta: abszolút sikernek értékelhetjük a közösségi keretstratégia megszületését, amihez központi ellenőrzés is társul. Ezen belül az államok önmaguk alkotják meg saját szabályzatukat, ami szintén előrelépés az eddigiekhez képest. Hámori Ádám az EU keresztény gyökereinek helyzetét, kérdését taglalta. „Mindig felmerül az a kérdés, hogy miért értéksemleges az EU” – kezdte. A folytatásban kiderült, hogy a valóságban nem így van. Mivel az EU-szerződés 2. cikkelye alapvetően keresztény elveket tartalmaz. Az MRE EU-s referenseként az volt a véleménye, hogy a sajtó nem tudja jól átadni az EU lényegét és mély struktúráját. Azonban a mostani időkben a keresztény érdekek egyre jobban megjelennek az írott sajtóban. A Lisszaboni Szerződés 17. cikkely szerint: „Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat, az Unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.” Véleménye szerint a cikkely leghangsúlyosabb szava a párbeszéd. A kezdeti időkben nem tudták, hogy kinek kivel kell ezt a párbeszédet lefolytatnia. Nem volt kijelölt személy sem az EU, sem az Egyház oldaláról. A párbeszéd szereplőinek személye hosszú hónapok során alakult ki. Eleinte csak hírből vagy kapcsolatok útján lehetett tudni, hogy kinek kit kell keresni. A közönség tagjában felmerült kérdésként, hogy az említett párbeszéd ma hogyan is valósul meg. „Személyes vagy közvetlen párhuzam nincs” – emelte ki Hámori Ádám. Az Egyház bizonyos szervek útján tud kommunikálni. Kiemelte, hogy az Egyház sok és fontos javaslatot ad az EU-nak. Ebben a lezárult félévben tíz kérdés merült fel, amit az Egyház fontosnak tartott, és amelyhez hozzá akart szólni. Mindezek a javaslatok pozitív visszajelzéseket kaptak, mind Brüsszelben, mind Magyarországon. A javaslatok, kérések megfogalmazása elengedhetetlen a párbeszéd gördülékeny lefolytatásakor. Erre példát is hozott az előadó: „Ma már nem azt mondják a papok, hogy EU-s támogatásra lenne szükség a templom felújításához, hanem közösségi térbővítésre lenne szükség.” Mindezek mutatják, hogy ha valamit el szeretnénk érni az EU-ban, meg kell tanulnunk az általa használt nyelvezetet. Végezetül kijelentette: „Az Egyház a sportegyesületek után a második legtöbb embert megmozgató közösség.” Írta: Bera Bálint, Géczi Dominika Fotó: Szűcs Péter
|