Csillagpont

A fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy az őket foglalkoztató kérdésekről beszéljenek. Egyre többen felismerik egyházunkban, hogy ehhez jó eszköz lehet az élménypedagógia. A nyári Csillagpont-találkozó több mint ezer résztvevőjének is lehetősége lesz arra, hogy élményeket szerezzen ilyen foglalkozásokon – nyilatkozta lapunknak Surányi Zoltán szociális munkás és élménypedagógus.

„Az akadályaid a lehetőségeid” – tartotta Kurt Hahn filozófus és pedagógus, az élménypedagógia atyja, aki egy olyan iskolát, majd iskolarendszert hozott létre, amely a megszokott, komfortos városi környezetből kiszakítva, a természetben új kihívások elé állítva tanítja az embert. „Ott lehetséges ugyanis tanulás, ahol valami ismeretlen van” – teszi hozzá Surányi Zoltán is, Hahn élménypedagógiai módszerének egyik magyar követője. A szabadkai fiatalember elmondja, hogy az élménypedagógiának köszönhetően fizikai aktivitáson keresztül szerezhetnek ismeretet a foglalkozások résztvevői önmaguk és a csoport működéséről, együttműködéséről, a bizalomról, a problémamegoldásról, a konfliktuskezelésről, a kommunikációról és még sok minden másról. Az élménypedagógiai foglalkozások tervezett program mentén zajlanak, aminek határozott céljai vannak. Éppen ezért sokkal többről van szó, mint puszta játékról. „A játék csak arra kell, hogy utána legyen miről beszélgetni, legyen miből azokat a tapasztalatokat leszűrni, amelyeket a résztvevők beépíthetnek majd a hétköznapi életükbe is” – teszi hozzá Zoltán.

Kell ennél több?

Az alapszabályok tiszteletben tartása mellett az élménypedagógiai módszer rendkívül rugalmas: különféle kerettörténetek alkalmazásával gyakorlatilag bármilyen közösségre alkalmazható. Egy közösségfejlesztő játék más-más mesével egy cég csapatépítő tréningjén és egy gyülekezet közösségépítő alkalmán egyaránt elsüthető. A szakember ugyanakkor bevallja: bár a játékot vezető tréner irányítja a gondolkodást, a végeredmény nagyban függ a csoporttagoktól is. Mégpedig attól leginkább, hogy mi van bennük, a lelkükben.
Nem veszélyes ez? Nem viheti félre ez a szabadság, ez a bizonytalanság a foglalkozást? – merülhet fel a kérdés, de Zoltán határozott választ ad. Szerinte a módszer lehetőséget ad arra, hogy a foglalkozáson résztvevő fiatal a benne lévő kérdéseknek, kétségeknek, lázadásnak, meg nem értettségnek hangot adjon, azaz elkezdjen beszélni az őt foglalkoztató problémákról. „Ez miért lenne veszély? Inkább örüljünk neki!” – teszi hozzá mosolyogva.
Meglátása szerint a hitoktatónak, a lelkipásztornak is segíthet az élménypedagógia módszere, amikor elvont fogalmakról kell beszélnie. Ilyen lehet például a bizalom kérdése. Hogy beszéljünk erről egy olyan világban, egy olyan társadalomban, ahol a gyerekek többsége nem találkozik ezzel, azt sem tudja, mi ez? Megfogalmazni sokkal nehezebb a bizalmat, mint megélni, átélni mondjuk egy bizalomjáték keretében. Ha jól sikerül, a játékban résztvevők akár még meg is nyílhatnak, és elmondhatják, hogy az ő kapcsolataikban miért nincs jelen a bizalom. „Kell ennél több? Felszínre került egy valós probléma, amire a lelkész valódi választ adhat, és bizonyságot tehet az Istenbe vethető, soha meg nem csalatkozó bizalomról is” – mondja lelkesen a fiatalember.

A hagyományok mellé élményeket

Surányi Zoltán meglátása szerint a református egyházban még mindig sokan úgy gondolják, hogy a fiataloknak pusztán hagyományból is kötelező lenne eljárni a templomba csak azért, mert reformátusnak keresztelték őket valamikor kiskorukban. Az ifjúságot azonban az ilyesfajta elvárások lázadásra ösztönzik. „Ezt látva egyre többen jönnek rá arra, hogy a hagyományos módszerekkel nincs tovább, azokkal már nem lehet megszólítani a fiatalokat” – mondja a szakember, aki nem a hagyományokat akarja eltörölni, vagy az egyházi struktúrát, az istentiszteleti rendet megváltoztatni, hanem a fiatalokat akarja késszé tenni ezek elfogadására. „Tegyük érdekeltté őket, nyerjük meg őket az ügynek! Erre lehet eszköz az élménypedagógia” – szinte kiáltja elszántan. És ez fontos: csakis eszköz lehet, nem cél, mert Zoltán szerint nem veheti át az igehirdetés helyét, mert bár az ember legkülönfélébb képességei fejleszthetők általa, de bibliai értelemben nem tud új emberré tenni. Az átalakulás, az újraformálás csodáját csak Isten adhatja meg az Ige által.
A Szabadka óvodáiban megelőző céllal foglalkozásokat tartó fiatal szakember szomorúsága is éppen ebből fakad. Világi munkahelyén nincs arra lehetősége, hogy a keresztyénség üzenetét direkt módon közvetítse a gyerekeknek, pedig a valódi életváltozás lehetőségét csak ez tudná megadni. „Keresztyén környezetben sokkal nagyobb lehetőségei vannak az élménypedagógiának, mint világi környezetben. Jó lenne, ha ezzel élni tudna az egyházunk” – jegyzi meg, és örömmel nyugtázza, hogy a múlt esztendőben számos gyülekezet mellett a Református Pedagógiai Intézettel és a Zsinati Ifjúsági Irodával, valamint a Dunamelléki Református Egyházkerület ifjúsági lelkészével is gyümölcsöző munkakapcsolatot sikerült kiépítenie.

A Csillagponton is

A református ifjúsági munkásoknak a Zsinati Ifjúsági Iroda által tavaly augusztusban szervezett Konfi+ konferencián például nemcsak előadást tartott módszeréről, hanem az élménypedagógia szellemiségének megfelelően foglalkozást is. Két fa közé hálót feszített, amelynek különböző méretű lyukain kellett átsegíteniük egymást a „gyülekezet” tagjainak úgy, hogy közben nem érhettek a kötelekhez. A Bibliából a szoros kapu példázata adta a kerettörténetet. A résztvevők játékosan is megtapasztalhatták, hogy átjutni bizony nem könnyű, és erre egyedül, Krisztus és egymás segítsége nélkül, semmi esélyük.
„Az egyik lelkész Isten kegyelmére ismert rá abban, hogy a tiltás ellenére nem szóltam rá, amikor hozzáért a kötélhez. Korábban nem gondoltam erre, így számomra is nagy élmény volt ez a felismerés” – mesél a játék során szerzett élmények sokféleségére utaló momentumról Surányi Zoltán, aki most a nyári Csillagpont-találkozóra készül. Húszfős csapatot toboroz maga köré, akik élménypedagógiai képzésben részesülnek, és segítenek majd az öt játékhelyszínnek a találkozó témájához, az érintés kérdésköréhez kapcsolódó programjainak a lebonyolításában.

KISS S. - Reformátusok Lapja, 2011. január 23.